Sítábor 2016
Az idén szakítva az évek óta kialakult hagyománnyal egy kissé közelebbi úti célt néztünk ki magunknak. A Franciaországi sípályákat lecseréltük egy közelebbi országra, az Olaszországi Trentó mellett található Paganella síközpontot választottuk. Már hagyomány, hogy a sítábor családias jellegű, így a 35 diák kiegészülve szülőkkel, testvérekkel, egy 53 fős csoportra duzzadt.
Külön öröm, hogy a „törzstagokon” kívül idén is voltak vállalkozó kedvű új diákok és szülők, akik bepillantást nyerhettek a síelés örömeibe és a hagyományosan jó hangulatú hét részeseivé váltak.
A kissé szokatlan késő esti indulás nem szegte kedvét a csapatnak és a kételkedők is örömmel nyugtázták, hogy egy jó busz csomagtere minden mennyiségű csomag befogadására alkalmas. (Az induláskor némely bőrönd nagyságából kiindulva több hetes utazásra is lehetett következtetni…)
Az éjszakai utazás kissé monotonnak tűnő időszakát sokan filmnézéssel, olvasással, beszélgetéssel töltötték, de azért voltak akiknek hamar sikerült „alvópózba”kerülni, és halk vagy hangos szuszogásuk (horkolásuk) utalt egyértelműen arra, hogy a fáradt ember mindenütt képes aludni.
Szlovénián keresztülutazva már lassan hajnalodott, mikor beléptünk Olaszországba. A tájból egyre többet látva bizony nem sok jel mutatott arra, hogy januárt jelez a naptár. Az évszakra igencsak nem jellemző +6- 8 fok nem éppen síelésre alkalmas időt jósolt.
Trentó városát elhagyva a hegyi szerpentinen azért már feltűntek az egyre nagyobb területet lefoglaló hófoltok. Késő délután, de még sötétedés előtt egy gyönyörű környezetben, egy tó mellett fekvő háznál állt meg a buszunk, ahol viszonylag gyors pakolás után mindenki végre elfoglalhatta szobáját.
Az önellátásnak és a jól felszerelt konyhának köszönhetően, a folyosón végighaladva minden este különböző magyaros jellegű ételek illata csábított sokakat egy- egy szobába való rövid betérésre.
Már az első nap rájöttünk, hogy ezen a környéken nem a menetrend határozza meg a buszok pontos indulását és érkezését. ( Néhányan csalódottan vették tudomásul, ha a kiírt busz nem érkezett meg, mások pedig a nap végén egy körutazáson vettek részt a szomszédos falvakba, mielőtt a szállásra érkeztek volna)
Ezt ellensúlyozta viszont a helyi sofőrök rugalmassága, akik kérésre mindig szívesen letették a csoportot a ház előtt és mosolyogva búcsúztak tőlünk.
Ami a sielést illeti a szövegnél beszédesebbek a készült képek.
Mindent összevetve ismét egy jó hangulatú, élményekben gazdag hetet tölthettünk együtt. Köszönet ezért elsősorban Demjén Zoltán szervező tanár úrnak és minden résztvevő szülőnek illetve diáknak. Remélhetőleg jövőre is sokan folytatják a hagyományt és csatlakoznak ehhez az iskolai programhoz.
