„Amely nemzet nem ismeri és nem tiszteli a múltját, annak nincs jövője.”
Történelmi gyökereink ápolása mindenki kötelessége; felelős érte szülő, pedagógus és politikus egyaránt. A Határtalanul program több éve lehetőséget ad ehhez a nagy misszióhoz, hiszen pályázatok elnyerésével a magyar diákok eljuthatnak határon túlra került magyar területekre, hogy megismerhessék elszakadt tájainkat, műemlékeinket, a kint élő magyarság életét és gondolkodásmódját.
Iskolánk 7. b osztálya erre kapott lehetőséget Erdély szívébe utazva. Utunk célja szent királyaink és az ország felvirágoztatásáért, megtartásáért tevékenykedő történelmi személyek felidézése. Tisztelegtünk Szent László nagyváradi szobra előtt, megtekintve váradi hermáját. Nyomdokain haladva végigtúráztunk azon a Tordai-hasadékon, melynek léte népmondáink alapján mai napig hirdeti az isteni csodákban bízó lovagkirály alakját. Többször érintettük a török időkben az országért küzdő Hunyadi család emlékhelyeit. Nemcsak néztünk-hallottunk, de számos színes ötlettel átélt élménnyé varázsoltuk a látottakat: Kolozsváron Hunyadi Mátyás szülőháza előtt dramatizáltuk Arany János Mátyás anyja című balladáját, Gyulafehérváron megkoszorúztuk apa és fia (János és László) síremlékét. Vajdahunyad várában mintha időkapun keresztül léptünk volna be a XV. század világába: megelevenedett a gótikus kapuzat, a reneszánsz loggia. Erre még rásegített, hogy éppen most forgatták ott a Sárkányszív című film 5. részét. Újra végiggondolhattuk, hogy Hunyadi János nándorfehérvári diadalában jelképpé csúcsosodott a család hazáért vállalt áldozata; ennek ma is köztünk élő jele a pápa által elrendelt déli harangszó.
Programunkban kiemelt helyet foglalt el iskolánk névadója gyulafehérvári sírhelyének megkoszorúzása. Fráter György barát életét áldozta nemes tervéért: a 3 részre szakadt ország egyesítéséért. Külön élmény volt, hogy mindezt testvériskolánk spirituálisának (lelki vezető) részvételével tehettük meg.
Utunkból nem hiányzott a könnyedebb hangulat sem: alászálltunk a Tordai sóbánya bugyraiba, hogy kisgyermekkorunkat újraélve jól kiforgózzuk magunkat; felemelkedtünk a Dévai vár felvonóján, hogy befalazzuk osztályunk Kőmíves Kelemennéjét. Mihelyt földet ért a lábunk, máris kóbor kutyákkal múlattuk az időt, a Tordai-hasadékban jót nevettünk a lezuhant szikla alól kilógó befalazott gumicsizma poénján.
Külön lelki élményt jelentett Böjte Csaba atya dévai otthonának meglátogatása. Nemcsak iskolánk adományait nyújtottuk át nekik, hanem színes műsorral örömöt szereztünk az otthon kis lakóinak. Megjelenítettünk számukra két helyi mondát: a miskolci perec és békás kocsonya történetét. De szembesülhettünk azzal is, milyen nehéz árva gyerekként szerető közeget, otthont találni és az életbe elindulni. S milyen hatalmas küldetéstudattal rendelkezik Csaba testvér Assisi Szent Ferenc nyomdokain haladva.
Utunk az aradi vértanúk emlékhelyének megkoszorúzásával zárult, ahol elénekeltük az aradi vértanúk balladáját. Fontos, hogy ifjúságunk és mi magunk is újra és újra szembesüljünk a hazánktól elszakított népcsoportok magyarság iránti teljes elkötelezettségével, kultúra- és anyanyelvőrzésével. És azokkal a karizmatikus személyekkel, kiknek hittel teli tevékenységei és áldozatai megalapozták nemzetünk létét, megmaradását, vagy kortárs hétköznapi szentként építik a múltból fakadó jövőt.
Szeitzné Viski Erika osztályfőnök
